Jut is eszembe: voltam én már fingós, mint ez a blog.
Naszóvel. Néhány hónapig albérletben laktunk a hetedik belsejében, egy apró udvari lakásban. Udvari azt jelenti, hogy ajtó-ablak csak a körfolyosóra nyílik, magyarul gangra. Az apró tudod, mit jelent.
Mellettünk lakó képkereskedő-féle, sokgyerekes családban volt egy hatéves kissrác mosolyi szemekkel és fürge lábakkal.
Mindig ráköszöntünk, ha láttuk, mert tetszett a formája. Egy idő után vissza is köszönt, mielőtt elszaladt. Nekem így:
- Szia Fingós!
Hát igen... nyári hónapok voltak, mindig nyitott ablakokkal.
Később összebarátkoztunk, és elmondta, hogy engem otthon fingós bácsinak hívnak.
